Kényszerzubbonyban

Néhány nap múlva a rendőrök visszatértek. Behivatták Jo-t Mrs.Davis irodájába.
-Az ujjlenyomatok tulajdonosa Jo Brown volt.- mondta a rendőrkapitány, aztán egy hazugságmérőt csatolt Jo karjára. - Te ölted meg a nővért?- kérdezte a lánytól.
- Nem.- kiabált Jo, aztán megrázkódott. A hazugságmérő kifogott rajta.
- Ő volt az.- zárta le a nyomozást a rendőrkapitány.
Fehér köpenyes alakok jöttek be a szobába. Lefogták Jo- t és nyugtató injekciót szúrtak a karjába.

  Amikor felébredt, egy fehér kipárnázott szobában találta magát. A kezét nem tudta mozgatni, kényszerzubbonyba volt kötve. Olyan volt mintha be lett volna zárva egy nagy puha kockába. Hirtelen kinyílt a szintén kipárnázott ajtó. Egy orvos lépett be.
- Megmondaná hol vagyok?- kérdezte arrogánsan Jo.
- A gyermek psychiátrián. - a doktor szinte idegesítően nyugodtan beszélt.- Kérem, jöjjön velem!
- Hogy hol?
- A gyermek psychiátrián.
- De, én nem vagyok őrült! Ezt nem mondhatja komolyan!
- Nem maga ölte meg az intézet nővérét?
- De!
- Hát akkor? Maga minden bizonnyal, szellemileg nem teljesen normális. Kérem, jöjjön velem!- az orvosnak már kevésbé volt nyugodt a hangja. Jo úgy gondolta, hogy nála idegesítőbb személy nem létezik, de azért csak ment utána.
   Amint kiléptek az ajtón, látta, hogy öt lakattal van lezárva a "börtöne". A hosszú folyosón több mint száz ajtó sorakozott. Az összesen minimum 3 zár. Mindegyiken egy-egy név. James Kahn, Noel Redfort, Lilien White és Joanna Brown.
- Miért van az írva az ajtómra, hogy Joanna Brown?- kérdezte Jo, de nem kapott választ. Az orvos már a folyosó végén állt és tartotta az ajtót Jo-nak.
- Nem jön, kisasszony?- mosolygott a doktor úr.
- De.- Jo visszanevetett. Furcsa érzés fogta el. Valamilyen meleg, kedves gondolat. Odarohant az ajtóhoz.
- Köszönöm.- mondta udvariasan.- Miért van az írva az én nevem helyett, hogy Joanna Brown?- ismételte.
- Nem ez a neve? A születési anyakönyvi kivonatba ez volt írva.
- Joanna?
- Igen.- Jo-nak meglehetősen tetszett ez a név.
- Magát hogy hívják?- kérdezte a kislány. Nem érezte udvariatlanságnak. Ha már az orvos tudja a nevét akkor neki is kell tudnia az övét.
- Martin Bros, de kérlek hívj Dr. Bros-nak.
- Rendben.- mondta Jo.
  Egy óriási aulába értek, a padokon gyerekek ültek, a tekintetük bosszúsággal teli volt. Ezek lennének a lelki társai.