Díj #2

Jeeee, itt a második díj! Nagyon köszönöm Clara Lettson-nak a Novelláskert írójának! Kukkantsatok be hozzá, szuper jó blog! Sokan nem értik, hogy minek a díjak! Azért vannak, hogy megismerkedhessünk ebben az óriási bloggervilágban.



Díjazottjaim:

• Bosszúállók újratöltve
• The secrets of the forest
• Mennybéli szerelem
• Elveszve a szabadságban
• Forever and ever
• 1 in 2
• #Bíbor blog
• Az üldöző és az üldözött
• Titkos szerelem
• R.I.P.

- Szabályok:

• Írd le, hogy kitől kaptad!
• Írj magadról 10 dolgot!
• Válaszolj a díjazód 10 kérdésére! 
• Tegyél fel 10 kérdést!
• Küldd tovább a díjat 10 embernek               

-10 dolog magamról:

• Van egy olyan álmom, hogy egyszer híres írónő leszek.
• Van egy fehér fiú cicám.
• Egy bátyám és egy öcsém van. Hát, néha nem könnyű :D.
• Szeretnék színésznő lenni, vagy zenész. Tudok zongorázni és most gitározom, úgyhogy vonzódom a zenéhez.
• Kicsit stréber vagyok, de nem olyan nyalizós típus, hanem olyan okoska.Azon kívül, majdnem minden tanár utál, mert folyton beszélek órákon.
• Most röplabdázom de eddig kéziztem. Ja, és lovagolok is. <3 <3 pacik
• Imádom a színes hajakat, a pasztell színeket, meg mindent ami extrém.
• Az apám meghalt amikor 6 éves voltam.
• Nagyon szeretek rajzolni, de nem vagyok ügyes.
• Kedvenc színem: kék, rózsaszín. Tudom, fura. Kedvenc számom:1989, nem ekkor születtem csak szeretem. Kedvenc tantárgyam: töri, irodalom, az irodalmat azért szeretem mert sokat színészkedünk.

10 válasz:

• Milyen a zenei ízlésed?

       Szeretem a pop-ot, meg a rap-et. Imádom T. Mills-et (csak a zenéit), meg az aktuális slágereket.

• Mit gondolsz a környezetszennyezésről?

       Utálom! Egyszerűen hányok tőle. Mondjuk nem sokat teszek azért, hogy megakadályozzam, de igyekszem.

• Mióta blogolsz?

       Néhány hónapja :), ez életem legelső blogja.

• Mit gondolsz, mi a legjobb tulajdonságod?

       Az, hogy izgalmas vagyok. :D Tudom furán hangzik, de mellettem tuti nem leszel depis.

• Hogy viszonyulsz, a számodra új emberekhez?

      Mindenkiről előítéletet gyártok, tudom nem helyes. De általában megváltozik és könnyen megbarátkozom az illetővel.

• Szerinted mi a legbecsesebb tulajdonság?

      Szeretnivalóság, kedvesség, optimistaság (ez nagyon furán hangzik).

• Olvastad már a blogom? Ha nem, ezek után fogod?

      Nem nem olvastam, de már fel is iratkoztam. Nagyon kiváncsi vagyok!

• Van valami függőséged?

      Könyvmoly vagyok kicsit. Azon kívül nincs.

• Mit gondolsz a 'balhés' sztárokról? (Miley stb.)

       Nem szeretem őket, de nem is utálom. Ha van egy jó számuk, vagy jó színészek akkor persze nem fogom azért rühhelleni azt a filmet vagy zenét amit ők énekelnek/ játszanak.

• Melyik a kedvenc könyved? 

      Útvesztő, Éhezők Viadala, Jane Eyre.

10 kérdés tőlem:

1. Mi volt életed legjobb napja?
2. Mi volt életed legrosszabb napja?
3. Mi a kedvenc könyved?
4. Mi a kedvenc filmed?
5. Mi a kedvenc tantárgyad?
6. Olvastad már ezt a blogot? Ha nem, szeretnéd?
7. Mi a kedvenc állatod?
8. Mi a hobbid?
9. Mi a legrosszabb a világban, szerinted?
10. Mi a legjobb a világban?

Mi történt Dr. Bross-al?

- ...esetleg rokonok vagyunk?- kérdezte Jo. Egy orvos közeledett feléjük.
-Miss. Brown!
- Igen?- kiáltott egyszerre a két lány és felnevettek.- Melyik?
- Joanna Brown!- mondta hangsúlyozva a Joanna szót és leszedte a bilincset a lábáról. Elindultak az ajtó felé. Jo visszakiáltott Juliette-nek:
- Mikor születtél?
- 1864. április 19.- Jo ennek hallatára majdnem összeesett de nem akarta, hogy még őrültebbnek nézzék. Pontosan ugyan ezen a napon született ő is.
  -Szia! Én vagyok az új kezelő orvosod! Dr. Br...
- De hová tűnt Dr. Bros?
- Dr. Bros-t áthelyezték másik intézetbe.
- De én őt akarom!
- Sajnálo...
- Dr. Winston!- szólt közbe a recepciós és Dr. Winston, Jo új kezelőorvosa leállt beszélgetni vele. A lány pedig a pillanatot fogva, elkezdett rohanni. Amikor már úgy érezte, hogy elég messze van az orvosa, nekidöntötte a hátát egy ajtónak és leüllt. Nem kötődött Dr. Bros-hoz mégis sírt, aztán sikított egyet. Igaza volt Juliette-nek, ez a hely önmagában egy óriási szarság.
  Dr. Winston megtalálta. Nem szólt hozzá semmit, csak elvonszolta a szobáig, aztán ott hagyta a földön.

 Másnap délig csak üldögélt a szobájában. Meghozta az orvosa az "ínycsiklandó" ebédet. Úgy nézett ki, mintha néhány gyümölcs darab mellé rizset turmixoltak volna. 
 Jo úgy döntött, hogy megkeresi Juliette-t:
- Kint fogyasztanám el az ebédem.- Dr. Winston még mindig nem szólt hozzá, de igazából Jo sem nagyon akart beszélgetni. Az orvos összebilincselte a lábát és elindultak. A folyosók üresek voltak, Jo nagyon remélte, hogy Juliette kint lesz a kertben. Rosszul gondolta, a padok üresek voltak, csak két gyerek volt kint.
 Viszont valami más történt. Jo meglátta Dr. Bros-t!
- Dr. Bros! Dr. Bros!- kiabált. Az or vos észrevette de úgy tett mintha nem látta volna.

Brown???

  Jo felkelt gondolataiból és továbbment. Kilépett az udvarra, a láncok minden lépésénél megcsörrentek és sebet ejtettek a bokáján. A kert egy kisebb erdőre hasonlított, tele padokkal. Habár alig lehetett ellátni a kerítésig még így is meg figyelhető volt, hogy a fekete rácsokon keresztül az életben nem lehetett kijutni. Jo még csak néhány napja volt itt, mégis meg akart szökni de nem látta esélyét.
- Miss.Brown! Miss. Brown!- Dr.Bros szaladt ki az ajtón.
- Mi van?!- kérdezte indulatosan a kislány.
- Ööööö, csak szólni akartam, hogy ne nagyon számítson futkározásra, vagy fogócskára.- Jo nem is gondolta, hogy ebben a nehéz vasláncban fog tudni nagyon rohangálni de mégis ellentkezett.
- Mégis miért?!
- Háát, oda kell magát bilincselnem az egyik padhoz.
- Maguk ennyire nem bíznak meg bennünk?!
- Bolond tízévesekben nem szokás megbízni!! Válasszon egy padot!- Jo teljesen másképp ismerte meg az orvost. Mintha hirtelen egy szerető apából, lenéző idegenné változott.
- Azt a padot szeretném!- mutatott egy üres padra. Dr. Bros odaláncolta őt és elment.
  Jo csak nézett ki a fejéből egy ideig, amíg meg nem látta a lányt akivel "találkozott" a folyosón. Az orvosa magyarázott neki valamit de láthatóan megunta, fölsikított egyett és Jo-ra mutatott. A kezelője odavezette a padhoz és megbilincselte. Amint elment, a lány fölordított.
- Miért csinálod ezt folyton?!- kérdezte Jo, de igazából nem várt választ. Nagyon félt ettől a lánytől. Nem tudta mióta lehetett itt de nem nagyon sikerült meggyógyítani.
- Csak.- a lány hangja mintha csak Jo-é lett volna csak sokkal nyugodtabb volt.
- Te tudsz beszélni is?
- Aha.- nevetett a lány, de Jo komolyan vette amit mondott. Olyan csilingelő kacaja volt, hogy szinte fülsiketítően hangzott.
- Előbb még ordítozol, most meg itt röhögcsélsz nekem. Szánalmas vagy.
- Hidd el, nagyon megnyugtató ha csak úgy sikoltasz egyet.
- Mitől vagy te olyan ideges?
- Ettől az egész szarságtól ami itt körül vesz. Hát éppen te sem vagy túl nyugodt.
- Igazad lehet. Utálok itt lenni, pedig még csak egy hete vagyok itt.
- Én három éve. Legszívesebben már leszúrtam volna magamat, csak annyira vigyáz rám Dr. Crumble, hogy még egy botot se vehetek a kezembe.
- Kibírhatatlan. Van neved?- vigyorodott el Jo.
- Juliette Brown.
- Brown??? Azt, öhh öhh, meg hogyan?
- Az a nevem. Talán baj?
- Nem. Csak háát...- FOLYTATJUK

Közhírré tétetik!

Sziasztok! Sajnálatos módon mostanában nem sok rész fog jönni! Elkezdődött az iskola és  ráadásul költöztünk is. Nagyon sok dolgom van mostanában és maradék időmet is tanulásra szánom. Az új lakásunkban pedig még nincs bevezetve a net. Még annak is örülök ha ki tudok tenni valahol egy részt. De megpróbálok törekedni a heti egy bejegyzésre. Higyjétek el, jelenleg nekem ez is nagyon sok. Remélem megértitek. Köszönöm.

Egy hét a "társai" társaságában

  A gyerekek idegen szemmel néztek Jo- ra, szinte félelmetesen. Ő gyorsan kiszaladt az ajtón, hogy ne legyen a lenéző tekintetek áldozata.
- Mi a gond?- suttogta Dr.Bros és leguggolt Jo-hoz.
- Miért ilyen gonoszak azok a gyerekek? Én nem ilyen vagyok. Én nem tartozom ide!- sírt a kislány.
- Tudom, majd megoldjuk. Jó?
- Igen.- szipogott Jo.- Maga is beteg?
- Nem, én gyógyítom a betegeket.
- Az jó?
- Hát, talán. Szerinted?
- Nem.- rázta a fejét a lányka, aztán szigorúra fogta a pillantását. - Maga szerint én nem ember vagyok? Csak egy őrült állat? Lássa be, nem sokban különbözünk. Mondja meg, igazam van?
- Teljesen.- szégyenkezett az orvos.- Okos kislány vagy.
- Mondták már.- Cameron-ra gondolt. Ő volt az egyetlen barátja. Ha ide sem tartozik de az
- Ez itt az udvar, ide egész nap kijárhatsz, de engedélyt kell rá kérned és össze kell láncolnunk a két lábad. Nagyon sajnálom, nem az én szabályom.- zavarta meg gondolkodásában Jo-t a doktor úr.
- Hát jó.- rántotta meg a vállát Jo, aztán faképnél hagyta az orvost.

A következő napokban Jo nem mehetett ki sehová, a puha kockában vizsgálták egy hétig.
 Szabadulása első napján későn kelt. Megnyomta a falon lévő csengőt amivel jelezheti, hogy ki szeretne menni. Dr. Bros lépett be az ajtón a bilinccsel a kezében.
- Muszáj ez?- kérdezte Jo.
- Sajnálom, de igen.
- Hát, akkor csinálja.- az orvos közelebb ment és rá rakta a bilincset Jo lábára.
- Köszönöm.- mondta mérgesen Jo, aztán elindult kifelé és vállával meglökte Dr.Bros- t.
  A hosszú folyosón az egyik ajtó kinyílt. Jo majdnem beleütközött. Az ajtón egy szinte már ősz hajú lány jött ki. Kerek szeme meredten nézett a semmibe, hajszál vékony ajkait erősen összeszorította, kevés haja csomósan lógott az arcába. Fejét hirtelen félrekapta és Jo- ra meresztette a szemét és ordítani kezdett. Nem mondott semmit csak kiabált, mintha segítséget kért volna. Jo tovább ment és hirtelen megfájdult a feje. Újabb emlékképek:
- Jó reggelt, Jo! Hogy aludtál- kérdezte Kendra. Körülbelül 7 éves lehetett. Jo elrántotta a fejét és testvére szemébe nézett. Majd elkezdett fennhangon visítani. Kendra kirohant a szobába és kiáltozott:
- Valaki! Segítség! Valaki! Kérem!- vége az emlékképnek.
  Jo csak most jött rá, hogy mennyire hiányzik neki a nővére meg az intézet és  mindenkinek nyomorrá tette az életüket, pedig nem csináltak ellene semmit. Jo elhesegette a gondolatait. Nem, a testvére sosem állt ki mellette, a nevelők mindig csak szidták aztán elküldték ide, a gyerekek az intézetből, ők mindig is gonoszak voltak, mint például a fiú aki lejáratta mindenki előtt mert hiányzott neki Cameron. Megérdemlik amit kaptak tőle!