Brown???

  Jo felkelt gondolataiból és továbbment. Kilépett az udvarra, a láncok minden lépésénél megcsörrentek és sebet ejtettek a bokáján. A kert egy kisebb erdőre hasonlított, tele padokkal. Habár alig lehetett ellátni a kerítésig még így is meg figyelhető volt, hogy a fekete rácsokon keresztül az életben nem lehetett kijutni. Jo még csak néhány napja volt itt, mégis meg akart szökni de nem látta esélyét.
- Miss.Brown! Miss. Brown!- Dr.Bros szaladt ki az ajtón.
- Mi van?!- kérdezte indulatosan a kislány.
- Ööööö, csak szólni akartam, hogy ne nagyon számítson futkározásra, vagy fogócskára.- Jo nem is gondolta, hogy ebben a nehéz vasláncban fog tudni nagyon rohangálni de mégis ellentkezett.
- Mégis miért?!
- Háát, oda kell magát bilincselnem az egyik padhoz.
- Maguk ennyire nem bíznak meg bennünk?!
- Bolond tízévesekben nem szokás megbízni!! Válasszon egy padot!- Jo teljesen másképp ismerte meg az orvost. Mintha hirtelen egy szerető apából, lenéző idegenné változott.
- Azt a padot szeretném!- mutatott egy üres padra. Dr. Bros odaláncolta őt és elment.
  Jo csak nézett ki a fejéből egy ideig, amíg meg nem látta a lányt akivel "találkozott" a folyosón. Az orvosa magyarázott neki valamit de láthatóan megunta, fölsikított egyett és Jo-ra mutatott. A kezelője odavezette a padhoz és megbilincselte. Amint elment, a lány fölordított.
- Miért csinálod ezt folyton?!- kérdezte Jo, de igazából nem várt választ. Nagyon félt ettől a lánytől. Nem tudta mióta lehetett itt de nem nagyon sikerült meggyógyítani.
- Csak.- a lány hangja mintha csak Jo-é lett volna csak sokkal nyugodtabb volt.
- Te tudsz beszélni is?
- Aha.- nevetett a lány, de Jo komolyan vette amit mondott. Olyan csilingelő kacaja volt, hogy szinte fülsiketítően hangzott.
- Előbb még ordítozol, most meg itt röhögcsélsz nekem. Szánalmas vagy.
- Hidd el, nagyon megnyugtató ha csak úgy sikoltasz egyet.
- Mitől vagy te olyan ideges?
- Ettől az egész szarságtól ami itt körül vesz. Hát éppen te sem vagy túl nyugodt.
- Igazad lehet. Utálok itt lenni, pedig még csak egy hete vagyok itt.
- Én három éve. Legszívesebben már leszúrtam volna magamat, csak annyira vigyáz rám Dr. Crumble, hogy még egy botot se vehetek a kezembe.
- Kibírhatatlan. Van neved?- vigyorodott el Jo.
- Juliette Brown.
- Brown??? Azt, öhh öhh, meg hogyan?
- Az a nevem. Talán baj?
- Nem. Csak háát...- FOLYTATJUK