2015. december 3., csütörtök

Ellopott a testvérem!

      Jo úgy érezte, hogy mindjárt elalszik, valószínűleg adtak neki egy tucat nyugtatót. Kezdett tényleg éhes lenni, úgyhogy nagyon várta már Candice-t a pudinggal. Úgy tűnt, hogy már legalább tíz perce elment és Jo már nagyon fáradt volt. Nem tudta megvárni, mert hirtelen álomba merült.

      Amikor újra felnyitotta a szemét, sötét volt, teljesen. Hangosan fölmordult a gyomra, még ő maga is megijedt.
- Éhes vagy?- Juliette hangja volt, de nem tudta honnan szólt.
- Ühüm, hol vagy?
- Melletted.- Jo-nak valamiért úgy tűnt mintha zötykölődnének. nyakát nyomta, valami kemény deszkaféle.
- Nem érzem a jelenléted.
- De itt vagyok! Meg fogom a kezedet, jó?
- Most már érzem. Hol vagyunk?
- Az nem érdekes.
- Juliette, hol vagyunk?!
- Miért kiváncsiskodsz?
- Hol vannak a többiek? Juliette!
- Aludj!- egy ló nyerítése hallatszódott hirtelen. Jo ledobta magáról a takarót és körbenézett. Egy szekeren ültek, Juliette egy faágat tartott a kezében meg a kantárt és hajtotta a lovakat, bármennyire nem értett hozzá.
- Juliette vigyél vissza!
- Nem érted Jo? Ha visszatérnénk, akkor újra elvinnének a bolondok házába.
-Kezdem azt hinni, hogy neked tényleg ott lenne a helyed.
Juliette leállította a lovakat és hátrafordult.
- Mit mondtál?- vigyorgott.
- Te őrült vagy!
Juliette meglendítette a karját és megpofozta testvérét.

     

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése