2015. november 3., kedd

Candice, egy újabb nővér

   Helóka! Itt az új rész, nem túl izgalmas, de ha egy könyvet is olvasunk, nem minden másodperc történéssel teli, kellenek az átvezető részek. Remélem szerintetek is. :D   Csak annyit szeretnék kérni, hogyha elolvastok egy részt, nem ragaszkodom hozzá, hogy feliratkozzatok de hagyjatok nyomot magatok után, csak hogy tudjam, mik a hibák a blogban vagy mi a jó. Köszi: Elisa W. :D

- Felkelt?- szaladt be egy nővér a kórterembe.
- Igen!- kiáltotta Juliette.
- Szia! Candice Fitgerald a nevem. Én gyógyítottalak meg!- kacsintott a nővér Jo-ra. Most már levette a védőmaszkot és látszott az egész arca. Nem volt különösebben szép, de mégis volt valami megnyugtató a szemében. Hirtelen komolyra változott a hangja és Dr. Bros felé fordult:- Kérem távozzanak, sokat kell még pihennie.- Jo csak most jött rá, hogy mennyire gyűlöli a nővéreket.                 Feltörtek benne a régi emlékképek, de most sokkal fájdalmasabbak voltak:
- Oh, hello Jo!- köszönt az intézet nővére.- Mi a gond?
- Csak, öhh fáj a karom! 
- Gyere ülj le ide!- csapott rá az orvosi asztalra.- Most ötlött az eszembe, hogy te kihagytad a védőoltást!
- De én nem szeretnék, az fáj!
- Csak egy kis csípés! Gondolj arra, hogy mennyi mindent meg lehet vele előzni. Na gyere, csücsülj le!
- De, de, de!
- Nincsen semmilyen de!- Jo szépen lassan odaballagott az orvosi asztalhoz, a nővér pedig elővette az injekciót. Az emléknek vége.
       Jo-t mindig különös szédülés fogta el, akárhányszor visszaemlékezett valamire. Olyan érzés volt, mintha zuhanna, vagy kicsúszott volna alóla a talaj. Ez az érzés most még kellemetlenebb volt mint máskor, olyannyira, hogy felsikított.
- Valami gond van?- hajolt oda hozzá Candice.
- Csak, hát- Jo elgondolkodott rajta, hogy el mondja-e ennek az ismeretlen nőnek a problémáit.- sokszor feltörnek bennem rossz emlékek, általában olyanok amikről nem tudok, hogy valaha megtörtént velem. Olyan is volt már, hogy néhány órája csináltam valami rosszat és ahogy megemlítették, csak akkor tudtam meg, hogy én tettem és esküszöm, hogy nem voltam magamnál amikor csináltam. Nem tehetek róla, hogy sokszor nem tudom irányitani magamat és észre sem veszem amit művelek.- ennél kicsit kevesebbet akart elmondani, de jól esett neki Candice együttérző bólogatása.
- Huu, ez igazán rossz lehet. Mesélj még magadról, meg erről a visszaemlékezés izéről!- Jo nem akarta, hogy Candice többet tudjon, ezért elterelte a figyelmet:
- Elég éhes vagyok!- Jo-nak csak most tűnt fel, hogy újra tud beszélni. Elmosolyodott, de jó újra hangot kiadni és csatlakozni a beszélgetéshez és nem csak bambán nézni a párbeszéd tagjait.- Kérhetnék valamilyen ételt?
- Hát természetesen!- a nővér olyan sebességgel ugrott fel az ágyról, amilyennel Jo szerint a felnőttek nem képesek. Candice kisétált a kórteremből, így Jo tudott azon gondolkodnia, hogy mit fog mondani Dr. Bros-nak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése