Jo-nak nem volt étvágya, túl kiváncsi volt. Így hát fölállt az asztaltól és kiöntötte a moslékba az ebédjét és visszasietett. - Siess már, Cameron!- nyafogott. - Jól van már!- a fiú nem bírta Jo nyafogását, ezért ő sem ette meg a gombócát.- Az én szobámba menjünk, nehogy megint találkoznom kelljen a tesóddal.- elindultak Cameron szobája felé.Bementek a 34- es számu ajtón. A falon mindenféle poszterek lógtak, a legtöbb focis, de volt közöttük autós is.Cameron ágya fölött egy kis polc volt felfüggesztve, amin két könyv pihent: A loowodi árva és A büszkeség és balítélet. A fiú lekapta az utóbbit. - Tessék, ezt neked loptam Rose-tól. Lányos.- mondta és odadobta Jo- nak a könyvet. - Ma adott nekem egy pofont. - Rose? Akkor legalább ki tudsz vele békülni amikor visszaadod neki. - Miért nem te adod vissza neki? - Mert amire te ezt elolvasod, addigra én már nem leszek itt. - Ezt mégis hogy érted? - Örökbefogadnak. - Dehát ez szuper! Járhatsz iskolába! Lesznek szép ruháid, és öhh és vesznek neked könyveket. - Nem, Jo. Ez egyáltalán nem szuper. Lesz egy gazdag bátyám aki csúfolni fog. Az összes barátomat elveszítem! Mi lesz veled? -Igazad van. De miért? Ne hagyj itt Cameron!- sírt Jo. Ez ritka pillanat a lánynál. Senki sem látta még igazán, hogy érzelmeket mutatna ki.- Te vagy az egyetlen barátom!
- Ne félj! Majd visszajövök!- hüppögött Cameron. Ezzel véget is ért a beszélgetés. Jo leült barátja mellé az ágyra. Aztán már csak együtt sírtak.
Másnap megérkeztek Cameron "szülei". Az "anyja" csontsovány, sötétbarna hajú. Valószinűleg minden testrészét legalább egyszer plasztikáztatva volt. Fekete selyemruha volt rajta.Az apja fölzselézett hajú, öltönyös, mogorva ember volt.
- Jó napot! A kisfiúért jöttünk!- beszélt rideg hangon a nő.
-Tessék, még a nevemet sem tudja.- suttogta Cameron, Jo-nak.- Jee, ő lesz az anyukám!-mondta mosolyogva, aztán lehorgasztotta fejét.
- Melyiket kell vinnünk?- kérdezte a férfi. Mintha ez a két árva gyerek csak tárgy lenne.
-Erről beszéltem. Lebecsülnek.- szipogta Cameron.
-Ő lenne az!- lökte meg Mrs.Wild a fiút.
-Nagyon köszönjük!-mondta a nő, aztán rámosolygott Jo-ra.
Cameron-t a csuklójánál fogva rángatta ki az "apja". A fiú csak nézett hátrafelé és integetett, amíg csak Jo-t látta. A lány elindult Cameron szobája felé. Letépte az ajtón álló Cameron Cray feliratot, aztán bement, lekapta a polcról a könyvét és olvasni kezdett.
-J. A. N. E. Jane. A. U. S. T. I. N. Austin. Ez így nem fog menni!- kiabálta Jo, aztán lehajította a földre, a könyvet. Cameron összes tárgyát összetörte, vagy széttépte. - Te meg mit csinálsz Cameron?- nyitott be a szomszéd fiú.- Ki vagy te? Cameron csaja?- Jo csak kérdőn nézett rá, kisírt szemeivel. - Na, mi van kiscsaj?- röhögött a srác.- Gyertek gyerekek! Itt egy kikosarazott pisis!- kiabálta. Az összes ember a folyosóról, Cameron ajtójához gyűlt, és Jo-n nevettek. A lány meg csak ült a földön és szégyenkezet. Végül megelégelte őket és kiugrott az ablakon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése