- Azonnal indulj a szobádba!- folytatta Mrs. Wild. Jo elsétált Cameron mellett. A fiú egy papírcetlit nyomott a kezébe. Amikor beért a szobájába, Jo megnézte hogy mi van rajta. Egy rajz volt. Egy pálcika ember, tüsi hajjal kopogtat egy ajtón amire egy kilences van rárajzolva. Mellette egy könyv volt odafirkantva. Jo nem értette mit akar ezzel Cameron mondani. Ilyenkor lenne hasznos az olvasás. Hát persze! Cameron holnap eljön hozzá, hogy ne kelljen Jo- nak kiszöknie a szobafogságból, és megtanítja olvasni.
- Jo. Miért kellett ezt csinálnod?- szólalt meg valaki a másik ágyról. Kendra volt az. Fölébredt. Törökülésben ült a matracon. Szomorú, barna szeméből könnyek csorogtak a fehér lepedőre.
- Mégis mit tettem?- kérdezte bután Jo.
- Szerinted nem hallotta az egész folyosó ahogy Mrs.Wild ordítozik veled? Megint loptál?
- Öhh, igen.
- De miért? Nem szeretnék a testvéred lenni! Szégyent hozol rám! Az összes barátnőm azt mondja hogy őrült vagy!- kiabálta, aztán fölállt és elindult az ajtó felé. Végül visszanézett Jo-ra.- Lehet hogy igazuk is van! Katie- nél leszek! Nála is alszom, örökbefogadták a szobatársát.
- Bárcsak nekem is örökbefogadnák a szobatársam.- suttogta Jo. De Kendra meghallotta és neki dobott egy papucsot amit a földön talált.
- Te vagy Rottenberg szégyene!-Az egész falu szégyene! Ez lenne az ő nővére!- gondolta magában Jo.- Bárcsak soha többé nem találkoznék vele!
Következő napon amikor Jo fölébredt, Cameron már ott ült Kendra ágyán.
- Jó reggelt! Kezdhetjük a tanulást?
- Várj már egy kicsit. Még föl sem keltem!- mondta hunyorogva Jo.- Kimennél?
- Miért?
- Képzeld, átöltöznék!
- Oké, oké. Nyugodj már le!
- Bocs, fáradt vagyok.- nyöszörögte Jo.
Hétfő volt. A hét mindennapját tanulással töltötték. Kivéve azt, amikor Jo- nak segítenie kellett a takaritónőnek. Hétvégére már majdnem megtanult olvasni. Következő héten Kendra visszatért a szobájába. Meglepte Cameron jelenléte:
- Wow, hát szia Cameron! Mit keresel te itt?
- Csak tanítom Jo-t olvasni.- válaszolt Cameron.
- Ja oké.- mondta Kendra bizonytalanul és hátradobta a haját, mint a filmekben.- Nem jössz játszani Cameron?- valószinűleg még mindig mérges volt Jo-ra.
- Most nem.- válaszolt Cameron. Kendra durcizva kivonult a szobából.- Ő a testvéred?- kérdezte Cameron.
- Ja, sajnos.
- Nagyon utálom. Folyton nyomul rám. Szerelmes belém. Nem bírom a nyomulós lányokat.
- Szegény.
Letelt a két hét. Vagyis vége van Jo szobafogságának.
Jo rohant ki az udvarra. Egyből Cameron-t kereste. Már körbefutotta háromszor a kertet, de a barátja sehol sincs.
- Ebédidő! Ebédidő!-kiabálta az egyik önkéntes nevelő.- Finom szilvásgombóc az ebéd! Ebédidő! Gyertek gyerekek! Ebédidő! Ebédidő!- Jo elhaladt mellette és közben ezt motyogta:
-Jól van, megértettük!- aztán ráordított:- Bekussolnál?-a nevelő ahelyett hogy mondott volna valamit, adott Jo-nak egy jó nagy pofont. Jo csak ment tovább mintha semmi nem történt volna.
Belépett az ebédlőbe. Cameron még mindig sehol. Jo leült az egyik üres asztalhoz. Néhány perc múlva Cameron szaladt be az ajtón. Odacsücsült Jo mellé.
- Hol a francban voltál?- kérdezte a lány.
- Mrs.Wild irodájában.
- Mit kerestél te ott és miért vagy ilyen ijedt?
- Baj van. Ebéd után elmondom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése