Kakaós csiga reggelire

  Cameron elment. Jo csak ült ott és nézte a füvet. Gondolt rá hogy, visszamegy aludni, de nem volt fáradt.
  Fölállt és odasétált a hátsó kapuhoz. Odatolt egy farönköt és ráállt. Kinyitotta a kapu fölső zárát a hullámcsattjával, aztán próbálta kitolni a kaput de be volt ragadva. Így hát belerugott egyet. Lehet hogy kicsit hangos volt úgyhogy egyből kirohant az utcára.
  Sokszor kiszökött de most valahogy más érzése volt. Minden szürke volt és csendes. A pékségbe éppen akkor szállitották a friss árut. Frissensült kenyereket, sós és édes sütemények egyaránt.
  Jo nem tudott ellenálni. Odaszaladt az autóhoz és elbújt mögötte. Amikor látta hogy nincsen senki a kocsi közelében, odarohant és kikapott egy kakaós csigát. Már éppen el futott volna, amikor valaki megfogta a kezét.

A pék volt az. Jo próbálta kiráncigálni a kezét a férfi kezéből de túl erős volt.

- Mit akarsz te itt?

- Csak reggelit!- kiabált vissza Jo és beleköpött a férfi szemébe. Megint sikertelenül próbálkozott a karja kimentésében, úgyhogy nem tudott menekülni. De aztán megszólalt valaki a termetes pék mögött:

- Mi történt Butch? Gond van?- egy magas, középkorú férfi volt. Az előbb említett Butch, vagyis a pék, megfordult és válaszolt: 

- Lopni akart ez a kis tolvaj!- emelte fel pólójától fogva Jo-t.

- Jaj, hagyd már!- legyintett a magas férfi.- Még csak gyerek! Biztosan szegény családból jött.

- De ez az én boltom! Tőlem egy ilyen kis pimasz kölyök nem fogja ellopni az árut!- veszekedett Butch. A magas férfi csak egy lenéző pillantást vetett rá aztán elindult Jo felé. Leguggolt hozzá.

- Szia, Jack vagyok! Mi a neved?

- Jo.- jelentette ki magabiztosan.

- Hol laksz?

- Az árvaházban.

- Egy ilyen aranyos kislány a nevelőintézetben nő fel? Nem túl helyes.- Jo értetlenül nézett Jack-re. Előbb még pimasz kölyök volt, most meg aranyos kislány. Habár nem ugyanaz az ember mondta neki, de számára ez is fura volt. - Hazavigyelek?- kérdezte Jack.

- Most komolyan?- szitkozódott Butch, aztán megragadta Jo karját és elkezdte rángatni az árvaház irányába.- Ilyen borzalmas kölyköt?! Ha odaérünk, egyből az első nevelőt megkérem hogy a legsúlyosabb büntetést szabják ki rád!- beléptek az intézetben. Az aulában ott ült Mrs.Wild és Cameron. 

   A nevelő a kávéját szürcsölte, amit valószinűleg Camerontól kapott. A fiú pedig a kávéhoz járó kekszet majszolta. Mrs. Wild fölkapta a fejét az ajtócsapódásra:

- Mi történt Jo?- Jo-nak fogalma sem volt róla hogy Mrs. Wild tudta a nevét.

- Ez a kölyök el akart lopni egy kakaóscsigát!

- Na de Jo!- az említett személy valami ilyesmire számitott. Szégyenkezett Cameron előtt. Habár ő is lop de valahogy az teljesen más.- Holnap segítesz takarítani aztán pedig szobafogságba leszel egy hétig!- már nem győzött mit kitalálni, úgyhogy egy ideig abbahagyta a beszédet, vett egy új levegőt és folytatta: - Öhmm, és ameddig szobafogságban vagy, addig minden nap csak egy szalámis kenyeret kapsz ebédre. És azt is neked kell elkésziteni.