Ébredés

Sziasztok! Meghoztam az új részt! Kicsit rövid lett de azért jó olvasást! Valószínűleg nem leszek aktív a következő hetekben, de türelem. Harry Potter kedvelőknek ajánlom egy másik blogomat, mely most nyitotta meg kapuit: http//:roxfortutodok.blogspot.hu  A design-ot még ne nézze senki, mert borzalmasan állok vele. Köszi, ha bekukkantotok.


 A következő álom a nevelőintézet aulájában kezdődött:
- Mi a gyerekek neve?- kérdezte Mrs. Davis, de legalább tíz évvel fiatalabbnak tűnt, mint amikor Jo utoljára látta.
- Juliette, Joanna és Kendra Brown.
- Születési dátum?- kérdezte aztán sorra kérte el Jo-nak és testvéreinek adatát. Már legalább hajnali négy óra volt, de úgy nézett ki, mintha mindenki adrenalin szintje az egekben lenne. 
- Szeretné valamikor meglátogatni a lányokat?
- Nem, soha!- hogy mondhat ilyet egy apa? Néhány órával ezelőtt még az volt fontos neki, hogy megmentse a gyermekeit, most meg már nem is akarja látni őket. Jo sírva fakadt, pedig nem nagyon fogta fel a mondat tartalmát, mégis érezte, hogy még egy embert fog elveszíteni. Mrs. Davis odasétált hozzá és karjába vette.
- Maradj csöndben Jo! Hadd aludjanak a többiek!- suttogta, erre Jo elhallgatott.
- Látom jó kezekben le...- kezdte Dr. Bros, de Jo úgy érezte, hogy lassacskán visszacsöppen a valóságba.
    Óvatosan felnyitotta a szemét de a sugárzó fény miatt nem bírta úgy tartani. Amikor viszonylag hozzászokott a világoshoz, meglátta Juliette és Kendra arcát. Mennyivel másabb volt így, mint az álmokban. Olyan megfoghatatlannak és gyönyörűnek tűntek.
- Jaj, Istenem! Jo, azt hittük, hogy meghaltál.- Kendra hangja úgy csengett mintha csak az anyjáé lenne. De régen látta már őt, mármint a valóságban. Nagyon hiányzott neki, sose gondolta volna, hogy ilyen érzés Kendra hiánya, de végre újra találkozhat vele!
- Úgy aggódtunk!- kiáltott Juliette. Kiengedték volna az elmegyógyintézetből? Nincsen rajta kényszerzubbony sem, bármikor "megtámadhatná Kendrát! Vajon tudják egymásról, hogy testvérek vagy Jo feladata lesz elmondani nekik. Nagyon szeretett volna beszélni, nővéreihez, de nem volt hozzá ereje. Minden szó, halk nyögéssé alakult át, ahogy Jo kiejtette őket.- Ne erőlködj, még nem tudsz beszélni!
      Hirtelen Dr. Bros arca tűnt fel, Jo iszonyatosan mérges volt rá. Ő tudta, mit tett a gyerekeivel, most meg játssza itt az aggódó apát.
- Jo, minden rendben?
- Nem, semmi nincs rendben!- gondolta magában Jo, de nem tudta vele közölni.- Tudja, az a legnagyobb gondom, hogy maga létezik! Esküszöm saját kézzel fogom megölni!- Jo magán is meglepődött, hogy ilyen dolgokra képes lenne, de végül már egyszer meggyilkolt valakit, csak az nem a saját apja volt. Talán tényleg megőrült volna? Ez örökletes, vagy egyszerűen kikészült a csalódásoktól? Ő úgy gondolta, hogy ez csak a szülei hibája, meg a kortársaié, akik nem értették meg, hogy ő nem bolond, csak más mint a többi. Igen, azoktól az emberektől lett elme zavarodott, akik válton állították, hogy ez a kislány őrültként született. Juliette- el máshogy történt ez. Ő valószínűleg anyjától örökölte az érzékenységét. Tényleg, Jo nem is tudja, hogy mikor és hogyan került Juliette az őrültekházába. Minden esetre, az lesz az első dolga amikor képes lesz beszélni, hogy megkérdezze tőle, persze azután, hogy Dr. Bros- t teljesen letöri lelkileg.