Szökés avagy még egy emlék

  Örökkévalóságnak tűnt az emlékek sora, amint befejeződött az egyik, máris kezdődött az újabb:
- Halgasdd kicsim, ezt a dalt neked írtam:    
                                            Eldobni téged egy erdőbe, hol senki nem lát,
                                            emberi lelked nélkül élni tovább.
                                            S ha egy vadász meglátna, te nem futnál előle
                                            Sőt annak örülnék a legjobban ha le is lőne - anyja hangja még szebben hangzott mikor énekelt. De Jo nem tudta elhinni, hogy valaki ilyen módon is meg tud őrülni.- Hogy tetszik? Mindegy is, úgysem tudsz beszélni! Én most elmegyek, nincs kedvem a betört koponyájú gyerekemet nézni. Apucikád valószínűleg mindjárt megérkezik, addig várj csak. Mondjuk, mi mást tudnál csinálni? Te kis fogyatékos!- gonosz vihogása betöltötte az egész kórtermet.- Sajnálom, hogy betörtem a kis fejecskéd, nem volt szándékomban.- Fölállt és az ajtó felé indult. Mielőtt kilépett volna szobából visszanézett Jo-ra.- De azért valljuk be, megérdemelted!- Dr. Bros pár perc múlva megjött és nagy bőszen beszélgetett a nővérrel:
- Kérem, el kell mennünk innen! Ma éjszaka, nem máskor!
- De ez a kislány nem bír ki két napnál többet ilyen koponyával. 
- Ez a kislány, képzelje, nem bír ki egy napnál többet ilyen anyával!- Jo még sosem látta ilyen idegesnek Dr.Bros-t.
- Hát jó! Vigye! Engem nem érdekel!
- Köszönöm!- úgy tűnt, kezd csillapodni dühe.
- Mikor szeretné elvinni? 
- Most azonnal!- a nő aláíratott vele egy papírt aztán kiemelte Jo-t az ágyból. 
   Dr. Bros kivette a folyosóra ahol egy kétszemélyes babahordozó várta. Már egy csecsemő feküdt benne, apja pedig betette a másik gyerek mellé. Egy harmadik kislány körülöttük szaladgált folyton és apját kérdezgette:
- Aaapaa, mit csinálunk? Apppa, hallasz? Hova megyünk? Miért van ilyen késő? Apa, apa, apa, apa, apaaaaaa, hallasz?
- Igen Candy, értelek, de épp elég ideges vagyok anélkül is, hogy folyton kérdezgetnél! Elmegyünk egy messzi helyre mert anyának pihennie kell! Azért indulunk ilyen késő, mert csak öhhh, éjszaka indul vonat.
- Ja, értem. Jo és July mit fognak kajálni? Mert ők anya cicijéből szoktak vacsorázni, nem?- láthatóan Dr. Bros zavarba jött a kérdéstől de próbálta megtartani a nyugalmát.
- Igen, ők máshogy táplálkoznak mint mi. Okos kislány vagy!
- Megnézhetem Jo fejét? Anya azt mondta, hogy vérzik a buksija.
- Nem, nagyon csúnya. Egyébként már nem vérzik!- ezután szerencsére már Kendra is befejezte a kérdezősködést, mert megérkeztek a pályaudvarra.